A tízujjas vakírás

A billentyűzetet minden előtanulmány nélkül is lehet kezelni, hiszen a betűket látjuk a billentyűn, bármelyik ujjunkkal le tudjuk ütni a billentyűt, és a képernyőn – korábban az írógépbe helyezett papíron – megjelenik a betű képe. Ez azonban rendkívül lassú folyamat, ide-oda nézéssel jár, ezért kimerítő, egyáltalán nem hatékony. Hosszú gyakorlással elérhető bizonyos sebesség, de a tevékenység változatlanul nagyon fárasztó.

Alapvető különbségek a tízujjas vakírás és a pötyögtetés között

  • Kísérletek szerint a nem vakírással író csupán a kezével hatszor annyi energiát fejt ki, mint a „vakon” író. Másoláskor kénytelen ide-oda mozgatni fejét és szemét a másolnivaló és a billentyűzet között. Ha számítógépen dolgozik így, akkor ez a művelet még inkább rontja a szemét, károsítja egészségét: a fényes képernyő és a billentyűzet – esetleg még a másolni való szöveg – egymástól nagyon eltérő látványa között kénytelen ugrálni a tekintetével. A tízujjas vakírással író munkája nyugodt, ujjai a lehető legrövidebb utat teszik meg a billentyűzeten, és válla, karja is kevesebbet mozog, szemével folyamatosan követheti a másolandó vagy a képernyőn megjelenő szöveget.
  • Ha a tízujjas vakírással író cselekvése már szinte-automatikus, akkor közben módja van arra, hogy ügyeljen írásműve tartalmára, formájára. Nem fárasztja az, hogy állandóan tudatos tevékenységre kényszerül egy másik, rendszerint szellemi munka közben.
  • Lényegesen nagyobb sebesség érhető el a szinte-automatikus írással, tehát a munkavégzés sokkal gazdaságosabb. Ez még akkor fontos, ha például a számítógépen egyéb szövegbeviteli mód is lehetséges, illetve meglevő szövegek szerkesztésével kevesebb a beírási tevékenység.
  • A kevesebb fáradsággal és megterheléssel járó munka kevésbé egészségtelen. Bár a mechanikus írógépeket felváltó elektronikus gépek és a számítógép lényegesen könnyebbé tették a billentést, a billentyűzetkezelés változatlanul igénybe veszi fizikailag is a gépírót, tehát érdemes a tanulás befektetését vállalnunk a később kényelmesebben végezhető tevékenység érdekében.

A tízujjas vakírás lényege, hogy a billentyűzet nyolc billentyűjére helyezzük a nyolc ujjunkat, és onnan meghatározott rend szerint nyúlunk ki a többi billentyűre, a közt pedig a hüvelyujjunkkal ütjük le, és közben nem a billentyűzetre nézünk, hanem a megjelenő szövegre, másolás esetén a másolandó szövegre.

A tízujjas vakírás története, módszertana

A tízujjas vakírás során ujjai a következő betűket fogják kezelni:

Billentyűzet kiosztás

Ujjrend

Mint ismeretes, most használatos gépírási rendszerünk nem egyidős magával az írógépen írással, csak később alakult ki, mint ahogyan az írógépek használata elterjedt az irodákban. Most, amikor a számítógép billentyűzetén ismét a pötyögtetés dívik, talán nem felesleges feleleveníteni, milyen ésszerűsítési folyamat terméke az az írógépelési mód, amelyet természetes módon átültethetünk a számítógép billentyűzetének kezelésére is.

Az írógéptervezők általában úgy jelölték meg az írógép működtetésének módját, hogy ahhoz mindegyik ujj szükséges. Ez természetesen nem azonos a vakírással, hiszen mindegyik ujj használatakor is nézhetjük a billentyűket. Ugyancsak lehetséges valamennyi ujjat, de nem meghatározott rendben használni, tehát például a betűk előfordulási sorrendjében váltogatni. A tapintás alapján való gépírás általában feltételezi valamennyi ujj használatát. A mindegyik ujjat használó és a tapintás érzékelését kívánó módszerről először 1878-ból van adatunk az USA-ból, Michiganből: egy hivatalnok 1. típusú Remington írógépén a tapintással való írógépkezelést tanította (QWERTY billentyűzeten). Ez az eljárás ott mintegy húsz év alatt vált ismertté, majd lassan elterjedt Európában is, elsősorban Németországban. Hozzánk is Németországon át jutott el, és vált a húszas évek végén az oktatásban általánossá  (QWERTZ billentyűzeten).

A tízujjas vakírás lassan alakult ki, bár az írógéptársaságok is szorgalmazták, hiszen üzleti érdekük volt, hogy gyártmányaikon egyre gyorsabban lehessen írni. Minthogy az írógépet bárki működésbe tudja hozni úgy, hogy valamelyik ujjával a billentyűket egymás után leüti, nem eléggé érezték szükségét, hogy a kézírás sebességénél amúgy is gyorsabb – mai fogalmaink szerint rendkívül lassú – írógépelést módszeres tanulással sajátítsák el. Az újtól való idegenkedés és a könnyebbnek látszó megszokotthoz való ragaszkodás már akkor is lassította a praktikus írógépkezelés elterjedését. Haladásnak számított, amikor már nemcsak a mutatóujjat, hanem a középső ujjat is használták, és például azt tanácsolták, hogy az egymás után következő betűket lehetőleg ne ugyanazzal az ujjal üsse a gépelő. Az ujjak igen nagy utakat tettek meg az írógép billentyűzete fölött, a billentyűket kizárólag ránézve lehetett megtalálni; a betűk helye nem idegződött be.

A gépírás ésszerűsítői több elgondolásból indultak ki. Például: az ujjak terhelése arányos legyen, tehát minden ujjat foglalkoztattak, de nem tartották fontosnak a meghatározott rendet, sőt esetleg tanácsolták is, hogy váltogassák az ujjakat a betűk előfordulási sorrendjének megfelelően. A másik elgondolás a tapintásból indult ki: ha az ujjak tapintóérzékére hagyatkozunk, a látás felszabadul, és folyamatosan nézhetjük a másolni való szöveget. A többféle elgondolás komplex egységet alkot a mai tízujjas vakírásban: valamennyi ujjunkat meghatározott rend szerint használjuk a helyzetérzékelés alapján, tehát a billentyűzetre nézés nélkül.

Az angol touch typewriting, a német Zehn-Finger Tastmethod, illetve Tastschreiben elnevezés nem fejezi ki eléggé a helyzetérzékelésen alapuló írást; a magyar tízujjas vakírás inkább utal a beidegzett mozgásra, ugyanúgy, mint más, szintén „vakon” végzett tevékenység esetében (gombolás, cipőfűzőnk megkötése, a kanál szánkhoz vitele stb.). A tapintás mellett a helyzetérzékelés még biztonságosabbá teszi a billentyűk pontos és – kellő gyakorlás után – szinte-automatikus kezelését.

Az talán már nem szorul bizonyításra, hogy a billentyűzeten a tízujjas vakírás lényegesen könnyebbé és sokkal gyorsabbá teszi a billentyűzet kezelését, mint a kétujjas pötyögtetés. Érdekes módon a számítógép billentyűzetével kapcsolatban újból bizonyítani kell, hogy tízujjas vakírással sokkal könnyebb – tehát kevésbé fárasztó, így kevésbé egészségtelen –, sokkal gyorsabb – tehát gazdaságosabb – a billentyűzet kezelése.